10. A legelő a csikók, szoptató kancák és más "heverő" (nem dolgozó lovak). legfontosabb, esetenként kizárólagos alaptakarmánya lehet. Ehhez viszont az kell, hogy késő este és hajnalban hagyjuk a lovakat, csikókat legelni és ne az emberi munkaidő szabja meg a lovak időbeosztását. Legjobb. ha nem hajtjuk ki és be a ménest vagy lovunkat, hanem az bármikor mehet legelni amikor akar.
 

A ló emésztés-élettani sajátosságai

A ló hosszú mozgékony ajkaival veszi fel a takarmányt. (Jellegzetes táplálkozási szokása, a ló gyakran ráfúj takarmányára mielőtt megenné. Emiatt különösen veszélyes a poros penészes takarmányt)

A lónak zománcredős fogazata van. A fogak száma 40 (ménben 40, kancában 36, mert a szemfog rendszerint hiányzik)

A rágás. Egy kg zab megrágása - fajta, kor és egyed szerint változóan - 10- 20 percig tart (1000-1500 rágás), a széna kb. kétszer ennyi rágás időt igényel.

 A nyál túlnyomórészt a fültő alatti nyálmirigyben termelődik, mennyisége elsősorban a takarmány minőségétől függ, átlagosan napi 40 1. A nyál semleges vagy enyhén lúgos kémhatású.

Az ínyvitorla kb~ 12 cm hosszú, vaskos széles nyálkahártya-kettőzet, amely ráfekszik a nyelv gyökerére. Nyeléskor felemelkedik, a levegő áramlása azonban nem képes felemelni, ezért a ló szájon át nem lélegzik.

A lónak együregű, összetett gyomra van. A gyomor az emésztő traktus legkisebb térfogatú része, ami kis mennyiségű táplálék folyamatos felvételére rendezkedett be. (A gyomor- tartalom olyan, mintha megdarálták volna, átlagos szemcse mérete 1-6 mm)

A bélcsatorna hossza és volumene, valamint a táplálék tartózkodási ideje az egyes szakaszokban

	Hossz (m)	Volumen (1)	Időtartam	relativ
nyelőcső	1,5-ig		10-12 sec	-
gyomor		18	1-5 óra	9
vékonybél	16-24	64	1,5 óra	30
vakbél	1	34	15-20 óra	16
vastagbél	68	96	18-24 óra	38
végbél	0,2-0,3		1-2 óra	7
összesen		212	35-50 óra

1) maximáli térfogat, telitödés, kb. 1/3

A tömegtakarmányok (szárazanyag tartalom < 20 %) gyorsabban továbbítódnak, mint a koncentráltabbak (sz.a. tartalom> 30), a lassabban ürülő abraktakarmányok erőteljesebb telítődést okoznak a gyomorban (max.: 0,4 - 0,5 kg/100 kg testsúly/ etetés)

Takarmányfelvétel időtartama (perc/kg tak.)

	Kifejlett ló	Csikó
Széna	40	80
Szalma	40-60	100
Zab szemesen vagy zúzva	10	40
Pelletált keveréktakarmány	10	40
Lótáp. pelletálás néJ kül	20	30

H. Meyer (1975)

A ló nem tud hányni. A gyomorszáj és a pylorus közel esik egymáshoz. A nyelőcső hegyesszögben nyílik a gyomorba. A cardia záróizma vaskos és erős, a gyomor teltsége esetén különösen erősen zár, a gyomor telt állapotában sem éri el a hasfalat.

Az együregű összetett gyomorban az emésztés elsősorban kémiai jellegű, de takarmány mikrobiális tevékenység is van, amelynek hatására szénhidrátjának egy része illó zsírsavakra és tejsavra bomlik.

A gyomornedv termelés óránként átlagosan 0,7 dl. A gyomor alapi részében kevésbé savas a közeg (pH 5-ös), a pylorusi rész savasabb (pH 2,0-2,7) , ami lehetővé teszi a pepszin sósavas fehérjebontást.

A vékonybél tartalmának tovahaladási sebessége gyors. a pankreasznedv enzim koncentrációja kisebb, mint más állatfajok esetében.

A fehérjéknek és szénhidrátoknak csak kétharmad része tud itt lebomlani,majd felszívódni.

Rosthiány, fehérjetúletetés az aminosavak dekarboxilezéséhez és izgató- mérgező biogén aminok keletkezéséhez vezetnek.

A nem rostalkotó szénhidrátok egyszerű cukrokká bontva szívódnak fel. Nem bontott hányaduk (10-30%) a vastagbelekbe kerül.

A zsírszerű anyagok emésztése a folyamatosan érkező epének köszönhető. (A lónak nincs epehólyagja.) A jó emulgeálódás folytán kiváló, kb. 90%-os.  A ló a fejadagjában 15-18%-nyi mennyiségű zsírt is képes tolerálni, sőt hasznosítani.

Ugyanitt kerülnek felszívásra a legfontosabb makroelemek, mint a Ca, Na, Mg, P és Na.

A vastagbélben a béltartalom továbbhaladása lelassul a takarmány tartózkodási ideje kb. 1 nap.

A ló vakbele igen nagy volumenű, közel kétszer akkora, mint a gyomor (köbcentiméterenként 10x10⁹ db mikoorganizmus)

Szénhidrátok mikrobiális emésztése, illó zsírsavak keletkeznek, melyek felszívódva jelentősen hozzájárulnak az állat energiaellátásához.

A keményítőből és cellulózból ecet-, propion-, és vaj sav keletkezik, átlagosan 17:5:1 arányban.

 A mikroorganizmusok közel 20 %-a fehérjebontó baktérium, melyek a még meg nem emésztett fehérjét hasznosítják, és biológiailag értékes fehérjévé alakítják.

A mikroorganizmusok igen nagy mennyiségű, egyébként nehezen hozzáférhető, vízben oldható vitaminokat termelnek (pl. B~ vitamin csoport)az állati szervezet részére.

A helyesen takarmányozott ló naponta 5-12-szer ürít bélsarat. Fiziológiás viszonyok közt a ló bélsarának átlagos víztartalma 70-80 % között ingadozik. Mennyisége a felvett takarmány abszolút mennyiségétől, ezen belül annak nyers rost tartalmától függ.

A szárazanyagnak min. 16-18% nyersrostot kell tartalmaznia. A nyers rost 30- 60%-át ajánlatos strukturális, azaz 1 cm-nél hosszabb legyen.

Abraktúletetés esetén hírtelen, sok keményítő érkezhet a vastagbelekbe, amely tejsavas erjedést, a pH 5,5-5,8-ra való csökkenését, ozmotikus hasmenést okozhat és hajlamosít a savós patairha-gyulladásra.