Az angol véreb ősrégi, állítólag már i. sz. 1000 körül is létező fajta. Nyugodt, jóindulatú kutya, kiváló szaglású, igen ráncos bőrű, rövid szőrű, fekete vagy különböző árnyalatú.
FCI VI. fajtacsoport (Kopók, vérebek)
Vérebek. A közhiedelemmel ellentétben nem emberfogó, hanem vadászkutyák. A sebzetten menekülő csülkös vad csapáját követik segítségükkel, hogy veszendőbe ne menjen a trófea s a vad ízletes, nagy értékű húsa. Az angol fajtákat többnyire kedvtelésből tartják, bár a rendőrség elvétve nyomozókutyaként is használja. Akár 250 km-en kertesztül is képes a bűnös nyomában lenni.
Angol véreb (Bloodhound). Ősrégi, állítólag már i. sz. 1000 körül is létező fajta. Nyugodt, jóindulatú, kiváló szaglású, rövid szőrű, fekete vagy különböző árnyalatú, esetleg fehérrel tűzött, vörös színű, 60-70 cm marmagasságú, erőteljes testalkatú állat. S zomorú szemei, ráncos bőrű feje, hossszú, lelógó fülei melankólikusságot kölcsönöznek, ennek a korántsem harcias, jámbor kutyának.
Az angolok vadászatokon használták, a háború idején emberek utáni nyomozásra is. Olyan szelíd, hogy a nyomozás során gyakran örző-védő kutyát adtak mellé, mert a gyanúsítottakat naiv baráti rajongással övezte. Ma már inkább csak kedvtelésből tartják.
Angol elnevezés: Bloodhound Német elnevezés: Bluthund Francia elnevezés: Chien de Saint-Hubert Spanyol elnevezés:
AJÁNLOM AZ OLDALT
